2013. január 2., szerda

Dagálytérkép

Kétezer-tizenhárom- egy új év bejegyzése. Nulla egy, nulla kettő... Érdekes... egyelőre nem sok minden változott: ide mindig olyankor (pontosabban azután) írok, mikor a gyerekeim pattanásig feszítik nálam a húrt; mikor minden lehetséges dolgot elkövetnek, amit anyailag nehéz a "belülről szétrobbanás és sírhatnék és elegem van"-érzés nélkül megélni és elsimítani (mert muszáj elsimítani, rendet tenni a lelkecskékben és a lehető legkevesebbet rájuk zúdítani a bennem ilyenkor végbemenő idegrendszeri vulkánkitörésből.) Viszont egy, a fentihez hasonló többszörösen összetett mondat leírása- főleg, ha híven tükrözi az esténk hangulatát- tökéletesen megfelelő gyógyír lehet bajaim kezelésére... No meg ha az ember lányának a legidegőrlőbb szituáció (Gosti és Illés verekedése egy sárga műanyag fogón) közepette is megvan a megfelelő lélekjelenléte a helyzetet megörökítő népdal megkreálására, miszerint: "Kidobtam én a fogót az ablakon..." Mert kidobtam. Volt sírás. Rívás. Földön fetrengés. Számonkérés. Karácsony előtt két nappal repült a sárga fogó. Szép ívet írt le a gyerekszoba és a virágoskert között. Átrepült velünk az új évbe. Okulásul és tanítólag, egy dac-és dühmentes 2013 reményében. Kívánom, hogy továbbra is tudjunk egymásnak nagyon örülni...hogy mindig tudjuk egymást szívből szeretni...hogy emlékezzünk: a testvéri békesség többet ér, mint egy szar műanyag fogó...hogy sokat nevessünk...hogy tudjak "origami-hajtogatni" "zöld, duplakéményű hajót is, aminek két füstölője van", mert Ők úgy akarják (és egyelőre sajnos csak csákót tudok, úgy hogy közben megfeszül az összes szemgolyóm a koncentrálástól)...hogy ebben az új esztendőben is elkapjunk
és ilyen:
ilyen:

és sok ilyen pillanatot:






...hogy jusson minden napra (legalább) egy mese, egy poén (Én: Illés, van rajtad szlipi? Illés: Niiiincs. Én: Akkor mi van rajtad? Illés: Fenék.) Hogy örüljünk ha hancúroznak, hangosan harmonikáznak és örömmel habzsolják, amit főztünk. Hogy az embereknek azon fajtájához legyünk képesek tartozni, akik megértik, mit mond Donald-kacsa. Hogy Illéshez hasonlóan, vad metál stílusban, ukulele-kísérettel, dalba öntve tudjuk interpretálni a "Mikiegér"-szót ("Mikiegér, Mikiegéééér, Mikiiiiiegééééér!")
...És ha kérdésünk van a dagálytérképekkel kapcsolatban, forduljunk bizalommal Ágostonhoz (lévén szó szókincsének legújabb eleméről) Minden széppel és jóval megáldott új esztendőt Mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése