Képes bizonyíték:
Az, hogy nálunk semmi sem mehet végbe ennyire mintaszerűen, ebben az esetben is borítékolható volt; az alkotói folyamat ugyanis a következőképpen zajlott:
1. Terményképek készítése;
2. Ujjpercek diszkrét díszítgetése ragasztóval;
3. Ragasztó szétkenése egyre nagyobb felületen;
4. Kis bogyók ragasztóba keverése (ez lett az "ellenszer"...valamire, amit biztosan értenék, ha több mesét néznék);
5. Platángolyók fülre akasztása;
6. Platángolyók lenyirkálása a szárról, gurigázás;
7. lenyirkált platángolyó mint teniszlabda, fa kard mint teniszütő;
A hármas, négyes, s különösen a hetes pontoknál kénytelen voltam közbelépni, hogy nagyjából épségben maradjon a lakás, meg mi is...
Ha már szót ejtettem a kakifáról, egy idevágó szösszenet:
Ágoston a WC-n ül, énekel (kb. este fél tíz magasságában):
Gosti: a gútai lipiseeeen-laposooon.... (a kis lokálpatrióta)
Én: Ágostonka, ha kakiltál, menj már légyszi aludni!
Gosti: ...kérlek Bözsii, angyaloooom, vedd fel az ééén szalagoooos kalapoom!
Ha a WC-n épp nem énekel, akkor autózik, könyvet lapozgat vagy a logopédián tanult hal-ember-medve arcokat gyakorolja. Egyébként a vécézést mindketten fölöslegesen elpazarolt időnek tartják. Sokszor, mikor már látványosan tekeregnek és lambadáznak játék közben, amik a pisiinger egyértelmű jelei, utasítani kell őket, hogy menjenek már. Ágoston múltkor azzal akart meggyőzni arról, hogy a pisilés egy teljesen felesleges tevékenység, hogy például a kalózok sohasem pisilnek. Mondom, dehogynem. Honnan veszed, hogy nem? Azt mondja, a mesékben sose mennek el pisilni. Végül sikerült meggyőznöm arról, hogy a kalózok is pisilnek (máskülönben szétrepedne a húgyhólyagjuk), csak azt abban a kalózokra jutó kis meseidőben nem mutatják, mert fontosabb dolgok is történnek annál, hogy vécére mennek.
A kalózok nem járnak vécére, Superman pedig nem hord alsótrikót, ezért Illés úgy érzi, neki sem kell. Mikor Superman épp nem annyira szuper, akkor kisebbik gyerekem ilyen kijelentésekkel lep meg: "Anya, hibáztam, mikor múltkor azt mondtam, Superman akarok lenni a jelmezbálban. Csinálj nekem inkább kókuszdiójelmezt. " Ágostonnak múltkor nem jutott eszébe a "Superman"- név, a következő leírásból kellett kikövetkeztetnem, hogy kire gondol: "Nem olyan sovány, mint a piros pókember, télikabátban jár, pajzsa van és valahol van rajta egy csillag."
Decemberben volt Apa szülinapja. Illés felvetette, hogy vehetnénk neki Batman-kosztümöt. Hangosan felnevettem, mert elképzeltem a szülinapos Apát, amint Batman-nek öltözve vágja fel a tortáját. Illés nem nevetett. Sőt: felháborodott. "Anya, ez nem röhögséges, hanem durva." Ő igazán komolyan vette ezt a jelmez-ötletet, ezek után majd tapintatosabb leszek...
Ami a Batman-kosztümbe öltözött Apánál is durvább, az az, hogy Illés szinte minden nap kitalál valami olyasmit, amin vigasztalhatatlanul bőghet sok hosszú percen át. Kedvenc "bőgőtémái": "Miért ma kellett zuhanyoznom? Holnap akartam. Miért nem cserélhettem ágyat Gostival? Miért Gosti öltözött fel hamarabb pizsamába? Miért kellett pizsamába öltöznöm? Ruhában akarok aludni. Miért nem a Kóró és a kismadarat mesélted?" Plusz ezekhez jönnek boldogításul Ágoston dacos mondatkazdései: "Oké, rendben de csak akkor csinálom meg, ha..., Csak akkor vagyok hajlandó..., Nincs kedvem. Akkor se, ha..., Semmiképpen se, akkor se ha..." Ennek jegyében telnek a reggeleink, nappalaink, estéink. Soha, semmi sem egyszerű, könnyű, kézenfekvő, nyugalmas. De jól ki van ez találva, mert mindenért kárpótolnak; olyankor mikor "boldog éjszakát" kívánnak, mikor a triceratopszot citeratropsznak nevezik, mikor végigkacagják a szokásos esti Dióember-mesét, aki szilvalábával egy mogyoró-porszemet gurigázott; mikor vasárnap reggel saját énekelt költeménnyel ébresztenek: "Én vagyok a szája a tirexnek!" Na és a mai "gumicukor- tortának" nevezett játéktorony-torta anyának: megfizethetetlen...Ugyan ehetetlen de a legfinomabb!
