2013. február 8., péntek

Esti kérdés

Mivel lehet még húzni az időt, hogy ne kelljen aludnunk? Mivel lehet hatékonyan útját állni a lágyan kibontakozó csöndnek és nyugalomnak? Mikor már minden kipipálva: evés, fürdés, pizsi, mese; az esti puszimmal közeledem. Illés: "Anya, van nyakad? Vannak csíkok a trikódon? Labdázhatok?" Vagy mikor a legnagyobb anyai ellágyulás érzésének engedve a kis kezét fogom az ágya szélén ülve, széles, cinkos vigyorral közli: "Gratulálok anya, boldog szülinapot" -rázza a kezem és odaadóan gratulál az egyébként csak öt hónap múlva esedékes szülinapomhoz. Kedves gyerek. Ágoston is: "Anya, szeretlek. Ha felnőtt leszek, veszek neked egy világos fazekat." Ma megint vad napunk volt. Zsírceruzaevés, buszozás (jobban tetszik nekik, mint az autónk, mert van benne függöny), biciklizés lapos gumival, hasábkrumpli gombaszósszal, tejivás műanyag pálmafatörzsből... na az elég gusztustalan volt....Mondtam is Illésnek, miután a poharából áttöltötte abba az üreges micsodába a tejet és abból itta...
Én: Ne, Illés, ez gusztustalan.
Illés: Hm. A tej gusztustalan?
Én: Nem. Az, hogy egy műanyag pálmafatörzsből iszod.
Illés: Kérhetek még?
Miután megállapítottam, hogy semmi baja sem lesz tőle, ha még megiszik pár "törzzsel", töltöttem neki. Azt játszotta, hogy kávézik, közben az ablakon bejövő erős fényben táncoló porszemeket nézegette nagy érdeklődéssel; viszont mikor már a fénybe porlasztva köpködött tejben gyönyörködött, kénytelen voltam elkobozni új ivó-objektumát, tartalmával együtt.
A mögöttünk lévő hetet tekintve Ágoston és én is létrehoztunk olyasmit, amit azelőtt még soha. Ágoston: saját gyártmányú társasjáték, saját pöttyözésű dobókockával, íme:


Én: krumplinudli. Nagyon finom krumplinudli:


Ma nagyon elfáradtam...ideje lenne aludnom... szép dolgokról szeretnék álmodni... de legalábbis pöttyös garázsban, pálmafatörzs-kupákkal koccintó krumplinudlikról...