Így él a "Rakétanő"...

Illés nem tudja egyedül felvenni a biciklis bukósisakját. Szeretné nagyon feltenni, mert sürgős gördeszkáznivalója van Ágostonnal a nappaliban. Csináltunk kartonból gördeszkákat, hogy lehessen bent is. Először levetkőztek egy szlipire, hogy tudniillik vízigördeszkáznak. Mondom nekik, hogy az a szörf de inkább öltözzenek fel, mintha hódeszkáznának. Felvillanyozódnak a "snowboard" mágikus, idegen csengésén. Felöltöznek. Nagy erőlködések árán sikerül csak őket lebeszélnem arról, hogy hócsizmájukat, kabátjukat és további téli kellékeiket is magukra öltsék. Szóval Illés nagyon szeretné felvenni a bukósisakot. Ágoston küldi hozzám a következő "ukázzal": "Menj oda ahhoz a nőhöz és kérd meg." Én: (Ledöbbenek. A döbbenettől átitatva kérdezem): "Én csak egy egyszerű nő vagyok neked?" Ágoston: " Neeeeeem. Te vagy a Rakétanő!" Én, azaz a Rakétanő felcsatolja a bukósisakot.
A Rakétanőnek sok megoldandó problémával kell mostanában szembesülnie. Például: miközben ártatlanul keni a kenyeret, váratlanul meg kell magyaráznia Ágostonnak, mit jelent a "versenyszellem". Vagy: a Rakétanő ruhákat rak a mosógépbe, miközben a "műtrágya" és a "lovasklub" -fogalmak minél egyszerűbb körbeírásán gondolkodik, hogy egy ötéves is megértse; azt semmiképpen sem válaszolhatja, hogy nem tudja...és a "műtrágyát" meg a "lovasklubot" még mindig sokkal egyszerűbb megmagyarázni, mint a "gyenge pontot"... mert azt is valahogy meg kell...
Soha, még senki nem kérte a Rakétanőtől, hogy rajzoljon Mikiegeret. Tegnap eljött a magasztos pillanat: Illés Mikiegeret rajzoltatott velem. A következő alkotást sajtoltam ki magamból és nagyon elégedett voltam az eredménnyel:

Én: "Na, Illés, Mikiegér, tessék."
Illés: "Ez egy patkány?"
Én: "Nem. Mikiegér." (lesújtva)
Illés: "Patkány." (hidegen)
Én: "Mikiegér." (az utolsó reménysugárba kapaszkodva)
Illés: "Patkány, patkány. Patkány. Anya, rajzolsz nekem békát?" -És a Rakétanő rajzolt békát meg a többi kívánságot:  vizet, szemüveget, vízipókot, a vízipók keresztes barátját, katicabogarat ("a pöttyei legyenek kifényesítve"), szellemet, királylányt csíkos ruhában karddal, sárkányt (aminek a rajzolását már átengedtem Ágostonnak a Rakétanő "egy rajzkudarc elég egy napra" elve alapján)...
Azt még a Rakétanő sem tudta eleddig, hogy a fehér kutyát jegeskutyának hívják. Még jó, hogy a Rakétanőnek vannak gyerekei, akik minderről felvilágosították. Gyerekei, akik ilyen és ehhez hasonló válaszokkal szórakoztatják:
Én: "Illés, nagy a hasad?"
Illés: "Nem. Kicsi. Kicsi és lyukas." (és ujját a köldökébe dugja)
...vagy ilyen megállapításokkal: - Hm, maszatos vagyok. - Igen, ülnek a manók a szád szélén. -Miért? Szakállat készítettek magamnak?...
A Rakétanő legújabb passziója a játszás. A játék. Egy húsz darabos fa-puzzle kirakása, egy lépésről lépésre megépíthető tűzoltóautó felépítése mérhetetlenül pozitívan tud hatni a jócskán felfokozott és megtépázott idegállapotra is. Végezni a dögletes és sziszifuszi házimunkával és beülni a gyerekek közé kockavárat építeni... nem mondom, hogy álmaim netovábbja de mindenesetre egészen kellemes és megnyugtató... Melegen ajánlom sors- mami- és Rakétanő társaimnak: játszunk sokat és örömmel, míg megtehetjük, mert (mekkora frázis de milyen igaz): játszani jó!