Gosti és Gömbölyű avagy Mert annyi szuper nap van, hogy ez is egy olyan...

Emlékeztető: az alábbi bejegyzés "babákról" született, akik mára "nagyszabású kisfiúkká" cseperedtek.
Ágoston azóta már ekkora és ennyire örül a brokkolival megvadított Stefánia-szeletemnek:

Ezen a képen pedig Illés látható (tegnap), amint behúz egy kilazult csavart a kiságyán:

Szóval: A harmadik nap...

Gosti a szőnyegen játszik. Műanyag vonatsíneket illeszt egymáshoz. Közben azt mondogatja: “kutya-macska, kutya-macska...” Majd fapuskával lövöldöz (gondolom “kutya-macskákra”). Gömbölyű ma életében először evett “nem tejet”. Szóval ételt, ami nem tej. Répát főztem neki. Valami olyasmi arckifejezéssel ette, mintha szemrehányást tenne nekem, miért és mire vártam eddig. Miért kellett neki öt hónapig kizárólag anya-boci-és portejen élnie...
Gosti magyaráz. Elmeséli a folyamatot, hogyan mászott fel az ágyra és miként préselte át magát a lábaim alatt mint egy kis hernyó. Most csinálja harmadszor. Negyedszer. Vörös a feje (a préselődéstől, mert nincs erőm felemelni a lábam...), vigyorog, magyaráz. Mondanivalójának kb. 70 százalékat nem értem de kitűnően szórakozunk, beszélgetünk. Rá akar venni, hogy rajzoljak a papírra. Autót (miért nem lepődöm meg...ha a komplett földbolygót kicsi autórajzokkal dekorálnám ki, az se lenne elég... ) Mondom neki, hogy ide most nem. Ide most a mami ír. Kicsi pofákat rajzolok az ujjbegyeire. Most velük játszik. Már kicsit elmosódott a filc (csokit ettek az újdonsült ujjbarátok és mosakodtak). Pont mikor a legkényelmesebb pozícióba helyezem a porcikáimat, enyhe kakiszag kezdi belengeni a szobát. Gosti "alkotott". Mehetünk pelenkát cserélni, de jó...Az ő pelusa ráadásul elfogyott, szóval jobb híján Gömbölyűéből adok rá. Most ugyanakkora pelusban álmodik az öthónapos és kockavárazik a kétéves. Szemmel láthatólag egyiket sem zavarja a dolog... 
Meg kell néznem Gömbölyűt. Az előbb egy pillanatra megébredt. A konyhában aludt el babakocsiban. Sötétkék- majdnem fekete- simabársony hatású rugdalózó van rajtra. Olyan mint egy puha kis fantom. Vagy apró balett-táncos. Most megint nyögdécsel. Megyek, nehogy komoly bőgés legyen a dologból. Idetettem magam mellé az ágyra. "Lábazik". Nemrég fedezte fel, hogy nagyon nagy buli és kiváló időtöltés a kezünkkel megkeresni és elérni a lábfejünket. Nagyokat robbantgat közben és kedvesen mosolyog rám szivecskés cumija mögül. Gosti a másik oldalamon fekszik "Gömbölyű-pózban"; ő néhány fejlettségi szinttel bonyolultabb gyakorlatot mutat be: hanyatt fekve, két kezével egyszerre leveszi mindkét zokniját. Gömbölyű kicsit hány a nagy koncentrálástól; a sötétkék rugdalózónak mára ennyi volt...Néhány percen belül Gosti mezítláb egyensúlyoz egy papírdoboz tetején, szájában kis lufifújó pumpa. "Édes fiam, keresd meg a zoknidat, légyszíves." Míg Gömbölyű ismét sikeresen fülönhányja magát, Gosti a zoknija helyett az én papucsomat tornázza fel magára. Sokadik felszólításra sem hajlandó eleget tenni a kérésemnek. Mielőtt Gömbölyűt megtisztítanám, sikeresen megoldom a zokni ügyet: közösen megkeressük és megvárom, míg felhúzza a lábára. Az "Addig nem mehetsz vissza játszani, míg fel nem veszed..." most célravezetőnek bizonyult. Kisvártatva minden be van borítva pelenkákkal...tisztákkal, szerencsére...kenguru, kacsa, hal, betonkeverőautó, béka, labda...van rajtuk.
Gömbölyű ismét patyolattiszta, viszont nagyon feszereg, úgyhogy a vállamra veszem. Óh, jólvan...A következő mosásig a fekete pulcsimtól is búcsút veszek... 

Gosti és Gömbölyű, epizód II.: Egy hosszú nap Langschadl-éknál...

A második nap( ami nem az előzőhöz viszonyított második, csak a bejegyzések közt a második...)

Ismerős képpel indítunk: Gömbölyű üvölt. “Kicsit” nehéz eset, mióta a szokásos tejecskéjét már nem “mami-csomagolásból”, hanem cumisüvegből szerzi be: “level2“. Ilyen módszerrel sajnos többet meg tud inni (enni?) annélkül, hogy elfáradna a szopizásból származó munkától és gyönyörűségtől. Még mindig teli torokból üvölt. Kivételesen nem tudom megnyugtatni a plüss-zsiráffal sem. Nagyon komoly lehet a probléma: “Oúúúéééhhháááoooááá!!!!” Gosti ennyi idős korában így sírt: “Mmmmmáááá!!!” Most teáztatom Gömbölyűt. Teátrálisan köhhint kettőt-hármat, mintegy tudomásomra hozva, hogy miért tartott ennyi ideig feltárnom problémájának gyökerét.
Ágoston megtalálta és csócsálgatja a maradékot, amit ebédről hagyott szinte érintetlenül. Direkt kinn hagytam neki az asztalon, mert biztos voltam benne hogy még visszatér a "témára". Egyébként egy -viszonylag kihűlt állapotában is- igen pompás ételről van szó, a neve: sajtpuffancs (reszelt sajt, só, bors, tojás keverékéből golyócskákat formázunk,bepanírozzuk és kisütjük- jó,mert sütés közben nem “mászik ki” a panírból, mint a hagyományos kirántott sajt...mert az ki szokott...nekem legalábbis...) Gosti befejezte a táplálkozást és elvitte mesét nézni az egyik piros fülbevalómat, amit este meggondoltalanul egy olyan széken hagytam, ami még bőven “gyerekmagasság”, tehát amit le lehet róla pakolni, az onnan le is “pakolódik”.
- “Kérem szépen. Köszönöm. Hol a másik?”
Együtt keressük a fülbevaló párját. Gömbölyű sikítva üvölt. Megtaláljuk. Gömbölyűt hasra fektetem: széles vigyor, oroszlánböfik.
Most az a helyzet, hogy nagyon kell pisilnem...hülyén és hihetetlenül hangozhat de mihelyt az embernek gyereke lesz, ez a borzasztó egyszerűen kielégíthető szükséglet hirtelen egy bonyolult stratégiai útvesztőbe helyeződik. Nincs mese, menni kell. A gyerekeket gyorsan, egymástól elég távol, biztonságban elhelyezem. Gömbölyű: kiságy, Gosti: kanapé. Reménykedem, hogy sikerült lecsökkentenem a valószínűségét egy -a távollétemben végrehajtott- Gömbölyűn elkövetett szembenyomó-próbának, szájbanyúlkálásnak, kislabdával, orrcseppes üveggel való megdobálásnak. És visszaértem...mindenki ép és egészséges...
Közben eljött az este is. Az alanyok eléggé felturbózott állapotban vannak. Bizonyára túl egyszerű lenne az élet, ha nappal szépen fokozatosan elfáradnának, aztán aranyosan álomra hajtanák a kis fejüket és aluszkálnának reggelig. Itt most az elmúlt fél órában kábé minden volt a tömegbőgéstől kezdve a földön fetrengésig...Úgy döntöttem, beiktatok egy fürdetést (tudvalevő, hogy a kádban való mártózás hatására a legnagyobb hisztiből is képesek kilábalni).

 Gosti már viszonylag higgadt állapotban mesézik, Gömbölyű még dobálja magát- őt viszem, Ágostont meg bizonyosan nem falja fel a kosz, ha ma kihagyja az áztatást.
Már egyáltalán nem bánom, hogy kicsi a fürdőszobánk. Ugyanis ha a közepén állok, nagyjából kéz- és lábtávolságra vannak a legfontosabb dolgok. Mit jelent ez a gyakorlatban: Gömbölyű a mosógép tetején fekszik felfújhatós szélű babapelenkázó-gumipléd-bigyón, (van ennek egyáltalán hivatalos neve?) a jobb lábammal támasztom, nehogy “leugorjon”, (egy öthónaposnál ez még erős kifejezés, ezért az idézőjel) közben kezet mosok és kidugom a fejem az ajtón, hogy meglessem a gyanúsan csendben lévő Gostit, nem tesz-e épp kárt magában és/vagy a lakásban. Szerencsére nem. A kedvenc része megy épp a magyar népmesékből :” Mert tudod-e farkas: ha rágsz engem az nekem is fáj, s neked is fájni fog a fogad de mondok én valamit: itt ez a gödör, állj bele s tátsd ki a szádat és én beleugrom...” Gosti hatalmasakat nevet, amint a farkas a gödörben állva még szét is feszíti mancsaival a saját pofáját, hogy a kövér birka könnyebben beléugorhasson...Persze a dagadt juh jól kitol vele.Borzasztó, hogy szegény farkas ebben a mesében is totálisan pórul jár...mindig neki jut a balek-szerep: megverik, megnyúzzák, megrágcsálják, köveket varrnak a hasába, felöklelik, becsapják, (főleg a róka...ő többször is) éhezik, fázik, sovány, kopott...Végeztünk a fürdéssel, Ágoston elaludt a TV előtt...lehet, hogy végül mégis sikerült gatyába ráznunk ezt a félresikerültnek induló napot?

Gosti és Gömbölyű (egy mami feljegyzései avagy Lenyomat az utókornak Édeseim,milyenek voltatok tojáshéjjal a....)

Nos, ez a néhány feljegyzés avagy szösszenet jócskán a “tegnapban” született (már ha “jócskán tegnapnak” lehet nevezni a nagyjából két évvel ezelőtti állapotokat), mintegy lenyomatként “kisgyermekes” hétköznapjaimról, ahová hirtelen és annál nagyobb meglepődéssel csöppentem. Mielőtt én magam is anya lettem, bevallom, a “Mamik” világát meglehetősen eseménytelennek, egysíkúnak és dögnehéznek láttam külső szemlélőként...plusz olyan fogalmakkal tarkítva mint szeretet, gondoskodás,törődés,”ésatöbbiek”... Mikor azonban én is csatlakoztam a “Mamik bolygójához”, rádöbbentem, hogy sokkal de sokkal több dolog történik az emberrel, mint amennyit azelőtt “bébietlenül” és külső szemlélőként el tudott (feltéve ha el akart) képzelni erről a világról...és hogy mennyi csoda rejlik az apró részletekben, azt remélem sikerül valamelyest érzékeltetnem az alább leírtakban...ha meg nem, akkor legalább magamnak szereztem néhány kellemes pillanatot, egy “jólakott óvodás mosolyával” konstatálva azt, hogy igen, ilyen is van...Szóval:



Az első nap (mikor a kis kockás füzetbe elkezdtem felírogatni ilyeneket, hogy “az első nap”, stb.)

A kisebbik alszik. A nagyobbik egy, Bizonyos lila csokitehenes műanyag hátizsákkal a hátán fel-alá futkos a lakásban. Azt mondja, iskolás. Leveti a hátizsákot; szerintem meg van győződve róla, hogy nem veszem észre, mire készül... Kislisszan a folyosóra, kinyitja a bejárati ajtót és már az udvaron is van. Komolyan mondom, egy pillanat műve az egész. Fénysebességű édesanyuka legyen a talpán, aki egy ilyen merényletet meg tud hiúsítani. Magyarázok neki (mert azt is kell...sokszor kell...) : “Igen,tudom. Szegény motorocska megázik de ne félj, nem lesz semmi baja. Most bemegyünk, jó?” (természetesen nem jó...) “Nem, nem lehet most homokozni. Nézd meg, minden tiszta sár “ Gosti úgy néz rám, mintha értene sőt egyetértene. A következő pillanatban rá kell döbbennem, hogy a mondat csak félig igaz - ugyanis igen, érti, hogy mit szeretnék de cseppet sem ért egyet a tényállással, miszerint velem kellene jönnie, vissza a lakásba. Kis, papucsos lába már merítkezik is a leggyorsabban elérhető koszos esőtócsában. Hát, mit mondjak, nem vagyok boldog...zoknicsere (le a csíkos, fel a varjús...vagy milyen madár ez...) Közben felkelt Gömbölyű is. Szörcsög az orra, nehezen lélegzik, kínlódik. Ami következik: orrszívatás cuppantós szerkezettel, maradék eltávolítása fülpucolóval. A folyamat első gyermeknél “zöld horror”, másodiknál hideg rutin...
- “Cumit atajot! “ (ford.: Cumit akarok. cumi = dudli, nyugtatás céljából szájba helyezendő műanyag nyüstölnivaló, szájdugó ) Ami épp történik: Ágoston (ez Gosti polgári neve) meglátta a kis Gömbölyű (nevezzük nevén a gyereket: Langschadl Illés) cumiját és eszébe jutott, hogy ugyan neki miért miért nincs épp a szájában a sajátja és vajon hol leledzhet tulajdonképpen? Üti az asztalt, bőg. Nem tudom, hol a cumi. Most a bejárati ajtót üti. A biztonság kedvéért bezárom (no nem a gyereket, csak az ajtót) nehogy véletlenül megismétlődjön a tócsás- vagy valami ahhoz hasonló sztori. Szóval ott tartunk, hogy már Gömbölyű is bőg. Neki bezzeg nem kell dudli, hiába kínálgatom; bedugaszolt szájjal biztos nehéz is lenne ilyen hangerővel üvölteni. Miközben keresem Gostinak a céltárgyat, énekelni kezdek, hogy ne legyek ideges és ne kiabáljak. Megvan. Ágoston lehiggad, lassan csillapodni látszanak a kedélyek. Befészkelődünk a kanapéra. Már Gömbölyű sem bőg.
“Gostika, légyszíves, ne harapdáld a pulóverem.”
Hátán újra a lila, műanyag hátizsák, szemén sárga napszemüveg, szája szélén, ujjai között a pulóveremről begyűjtött narancssárga-bézs szöszök. Az imént derült ki, hogy már egy kézzel is rá tudom adni a hátizsákot meg a szemüveget, miközben Gömbölyű az ölemben ül és fognom kell, mert direkt csúszik lefelé.
Ágoston : “Mesét atajot.”
Én: “Oké. De: szeretnék mesét,jó?”
Ágoston: “Jó.”
Bár Gosti már felkapcsolta a TV-t  de egyelőre csak “hangyázás” van, be kell üzemelnem a lejátszót. “S a szegény ember ma is gazdagon él, ha csak a kicsiny diót el nem vesztette azóta (...) Szerencséd, hogy anyámasszonynak szólítottál, különben a sasokkal tépettelek volna szét (...) Rázd meg magad, te berbécs...” Magyar népmesék forevör...Nappal és éjjel...és éjjel és nappal...

Nos, kezdetnek azt hiszem egyelőre ennyi... Még van egy-két adag "bébikorszak-dokumentum"(2010), amiket folyamatosan "dolgozok be" ide A Kockás Füzetből és mivel a napokban ismét elkezdtem "Őket jegyzetelni", "aktuáliskodom" is majd, miszerint pl. Illéskét éjszakai kosármeccs-nézés gyógyítja ki a hörghurutból... és hasonló történetek...