Ismerős képpel indítunk: Gömbölyű üvölt. “Kicsit” nehéz eset, mióta a szokásos tejecskéjét már nem “mami-csomagolásból”, hanem cumisüvegből szerzi be: “level2“. Ilyen módszerrel sajnos többet meg tud inni (enni?) annélkül, hogy elfáradna a szopizásból származó munkától és gyönyörűségtől. Még mindig teli torokból üvölt. Kivételesen nem tudom megnyugtatni a plüss-zsiráffal sem. Nagyon komoly lehet a probléma: “Oúúúéééhhháááoooááá!!!!” Gosti ennyi idős korában így sírt: “Mmmmmáááá!!!” Most teáztatom Gömbölyűt. Teátrálisan köhhint kettőt-hármat, mintegy tudomásomra hozva, hogy miért tartott ennyi ideig feltárnom problémájának gyökerét.
Ágoston megtalálta és csócsálgatja a maradékot, amit ebédről hagyott szinte érintetlenül. Direkt kinn hagytam neki az asztalon, mert biztos voltam benne hogy még visszatér a "témára". Egyébként egy -viszonylag kihűlt állapotában is- igen pompás ételről van szó, a neve: sajtpuffancs (reszelt sajt, só, bors, tojás keverékéből golyócskákat formázunk,bepanírozzuk és kisütjük- jó,mert sütés közben nem “mászik ki” a panírból, mint a hagyományos kirántott sajt...mert az ki szokott...nekem legalábbis...) Gosti befejezte a táplálkozást és elvitte mesét nézni az egyik piros fülbevalómat, amit este meggondoltalanul egy olyan széken hagytam, ami még bőven “gyerekmagasság”, tehát amit le lehet róla pakolni, az onnan le is “pakolódik”.
- “Kérem szépen. Köszönöm. Hol a másik?”
Együtt keressük a fülbevaló párját. Gömbölyű sikítva üvölt. Megtaláljuk. Gömbölyűt hasra fektetem: széles vigyor, oroszlánböfik.
Most az a helyzet, hogy nagyon kell pisilnem...hülyén és hihetetlenül hangozhat de mihelyt az embernek gyereke lesz, ez a borzasztó egyszerűen kielégíthető szükséglet hirtelen egy bonyolult stratégiai útvesztőbe helyeződik. Nincs mese, menni kell. A gyerekeket gyorsan, egymástól elég távol, biztonságban elhelyezem. Gömbölyű: kiságy, Gosti: kanapé. Reménykedem, hogy sikerült lecsökkentenem a valószínűségét egy -a távollétemben végrehajtott- Gömbölyűn elkövetett szembenyomó-próbának, szájbanyúlkálásnak, kislabdával, orrcseppes üveggel való megdobálásnak. És visszaértem...mindenki ép és egészséges...
Közben eljött az este is. Az alanyok eléggé felturbózott állapotban vannak. Bizonyára túl egyszerű lenne az élet, ha nappal szépen fokozatosan elfáradnának, aztán aranyosan álomra hajtanák a kis fejüket és aluszkálnának reggelig. Itt most az elmúlt fél órában kábé minden volt a tömegbőgéstől kezdve a földön fetrengésig...Úgy döntöttem, beiktatok egy fürdetést (tudvalevő, hogy a kádban való mártózás hatására a legnagyobb hisztiből is képesek kilábalni).
Gosti már viszonylag higgadt állapotban mesézik, Gömbölyű még dobálja magát- őt viszem, Ágostont meg bizonyosan nem falja fel a kosz, ha ma kihagyja az áztatást.
Már egyáltalán nem bánom, hogy kicsi a fürdőszobánk. Ugyanis ha a közepén állok, nagyjából kéz- és lábtávolságra vannak a legfontosabb dolgok. Mit jelent ez a gyakorlatban: Gömbölyű a mosógép tetején fekszik felfújhatós szélű babapelenkázó-gumipléd-bigyón, (van ennek egyáltalán hivatalos neve?) a jobb lábammal támasztom, nehogy “leugorjon”, (egy öthónaposnál ez még erős kifejezés, ezért az idézőjel) közben kezet mosok és kidugom a fejem az ajtón, hogy meglessem a gyanúsan csendben lévő Gostit, nem tesz-e épp kárt magában és/vagy a lakásban. Szerencsére nem. A kedvenc része megy épp a magyar népmesékből :” Mert tudod-e farkas: ha rágsz engem az nekem is fáj, s neked is fájni fog a fogad de mondok én valamit: itt ez a gödör, állj bele s tátsd ki a szádat és én beleugrom...” Gosti hatalmasakat nevet, amint a farkas a gödörben állva még szét is feszíti mancsaival a saját pofáját, hogy a kövér birka könnyebben beléugorhasson...Persze a dagadt juh jól kitol vele.Borzasztó, hogy szegény farkas ebben a mesében is totálisan pórul jár...mindig neki jut a balek-szerep: megverik, megnyúzzák, megrágcsálják, köveket varrnak a hasába, felöklelik, becsapják, (főleg a róka...ő többször is) éhezik, fázik, sovány, kopott...Végeztünk a fürdéssel, Ágoston elaludt a TV előtt...lehet, hogy végül mégis sikerült gatyába ráznunk ezt a félresikerültnek induló napot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése