Emlékeztető: az alábbi bejegyzés "babákról" született, akik mára "nagyszabású kisfiúkká" cseperedtek.
Ágoston azóta már ekkora és ennyire örül a brokkolival megvadított Stefánia-szeletemnek:
Ezen a képen pedig Illés látható (tegnap), amint behúz egy kilazult csavart a kiságyán:
Szóval: A harmadik nap...
Gosti a szőnyegen játszik. Műanyag vonatsíneket illeszt egymáshoz. Közben azt mondogatja: “kutya-macska, kutya-macska...” Majd fapuskával lövöldöz (gondolom “kutya-macskákra”). Gömbölyű ma életében először evett “nem tejet”. Szóval ételt, ami nem tej. Répát főztem neki. Valami olyasmi arckifejezéssel ette, mintha szemrehányást tenne nekem, miért és mire vártam eddig. Miért kellett neki öt hónapig kizárólag anya-boci-és portejen élnie...
Gosti magyaráz. Elmeséli a folyamatot, hogyan mászott fel az ágyra és miként préselte át magát a lábaim alatt mint egy kis hernyó. Most csinálja harmadszor. Negyedszer. Vörös a feje (a préselődéstől, mert nincs erőm felemelni a lábam...), vigyorog, magyaráz. Mondanivalójának kb. 70 százalékat nem értem de kitűnően szórakozunk, beszélgetünk. Rá akar venni, hogy rajzoljak a papírra. Autót (miért nem lepődöm meg...ha a komplett földbolygót kicsi autórajzokkal dekorálnám ki, az se lenne elég... ) Mondom neki, hogy ide most nem. Ide most a mami ír. Kicsi pofákat rajzolok az ujjbegyeire. Most velük játszik. Már kicsit elmosódott a filc (csokit ettek az újdonsült ujjbarátok és mosakodtak). Pont mikor a legkényelmesebb pozícióba helyezem a porcikáimat, enyhe kakiszag kezdi belengeni a szobát. Gosti "alkotott". Mehetünk pelenkát cserélni, de jó...Az ő pelusa ráadásul elfogyott, szóval jobb híján Gömbölyűéből adok rá. Most ugyanakkora pelusban álmodik az öthónapos és kockavárazik a kétéves. Szemmel láthatólag egyiket sem zavarja a dolog...
Meg kell néznem Gömbölyűt. Az előbb egy pillanatra megébredt. A konyhában aludt el babakocsiban. Sötétkék- majdnem fekete- simabársony hatású rugdalózó van rajtra. Olyan mint egy puha kis fantom. Vagy apró balett-táncos. Most megint nyögdécsel. Megyek, nehogy komoly bőgés legyen a dologból. Idetettem magam mellé az ágyra. "Lábazik". Nemrég fedezte fel, hogy nagyon nagy buli és kiváló időtöltés a kezünkkel megkeresni és elérni a lábfejünket. Nagyokat robbantgat közben és kedvesen mosolyog rám szivecskés cumija mögül. Gosti a másik oldalamon fekszik "Gömbölyű-pózban"; ő néhány fejlettségi szinttel bonyolultabb gyakorlatot mutat be: hanyatt fekve, két kezével egyszerre leveszi mindkét zokniját. Gömbölyű kicsit hány a nagy koncentrálástól; a sötétkék rugdalózónak mára ennyi volt...Néhány percen belül Gosti mezítláb egyensúlyoz egy papírdoboz tetején, szájában kis lufifújó pumpa. "Édes fiam, keresd meg a zoknidat, légyszíves." Míg Gömbölyű ismét sikeresen fülönhányja magát, Gosti a zoknija helyett az én papucsomat tornázza fel magára. Sokadik felszólításra sem hajlandó eleget tenni a kérésemnek. Mielőtt Gömbölyűt megtisztítanám, sikeresen megoldom a zokni ügyet: közösen megkeressük és megvárom, míg felhúzza a lábára. Az "Addig nem mehetsz vissza játszani, míg fel nem veszed..." most célravezetőnek bizonyult. Kisvártatva minden be van borítva pelenkákkal...tisztákkal, szerencsére...kenguru, kacsa, hal, betonkeverőautó, béka, labda...van rajtuk.
Gömbölyű ismét patyolattiszta, viszont nagyon feszereg, úgyhogy a vállamra veszem. Óh, jólvan...A következő mosásig a fekete pulcsimtól is búcsút veszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése