Kesudiót ettünk. Az üvegtálka alján csak a só maradt. Gosti ügyködik valamit az "Este van, este van..." mesekönyvvel. Az "éhöket a nagy tál kívánatos ízzel..."- oldalon szakszerűen sózza a levesestálat és a körben ülő parasztemberek fejét...
A lakást körbeszellőztettem, megebédeltünk. Bébikéim csendes pihenőjükkel jutalmaznak. Hasra fekszem az ágyon. Kényelmesen elhelyezem a fejemet is. Túl gyorsan sikerült megtalálnom a megfelelő pihenő-pózt, rosszat sejtek...Gosti máris a hátamon állva rugózik a vesémen, Gömbölyű a kiságyban "partra vetett halazik". Ennyit az ebéd utáni sziesztáról. Gömbölyűt viszonylag gyorsan sikerül elaltatnom. Átvonulok egy olyan szobába, ahol szintén van ágy. Leheveredem. A fenekemen karambolozik, ha jól érzem egy vonat és egy teherautó, könyököm mellett kocka-autósztráda épül, térdeim közt Matchbox-parkoló. Segítenem kell visszatenni egy piros versenyautó kerekét, meg felhúzni a zizegős vonatot. Előkerül a kis sárga kavicsszállító. A zizegős vonat feltolat rá. "Ajanyos hintó.Anya? Ez nem indul az...Jó,viszi."
2012.július kettő
Hogy lehet egy nagyon érdekes Vargas-regényt még érdekesebbé tenni? Szólj Ágostonnak, hogy miközben olvasol, építsen egy versenypályát és közben folyamatosan kommentálja, hogy épp mi történik és lehetőleg erős hangeffektusokkal is tarkítsa a beszámolót...Körülbelül tíz oldalt olvastam el ilyesmi formában: "Ezzel szemben a mexikói, akit annak az emlékezetes anyaaa, itt a torony, felmegy rajta a turbóóósautó,vümmmm...hétnek a hétfőjén interjúvoltam meg, tüneményes ember és fesztelen beszélg....aaa rrendőrautó..héj,lemaradtál? nindzsák, haííjjja!! ...egy folyóirat szerkesztője volt és könyveket írt a mexikói forradalomról, egy közgazdász-delegáció...anya, ez a kék lett az utcaversenyek királya, brrrrr......" Végülis, mindent meg lehet szokni...nagyjából...mindent...
...vagy verekszenek és sírnak és kiabálnak vagy azt a mesét nézik ezredszer és ezeregyedszer, amire már egy egész "pirosversenyautós-kapafogú teherautós" iparág épült. Mivel már ezerkettedszer is végignézték -ugyanazzal a buzgalommal és figyelemmel mint legelőször- természetszerűleg kívülről fújják az "egy győztes, negyvenegy vesztes", az "első kerék műhely, hátsó kerék roncstelep" valamint "kecsáo-kipáo"-szlogeneket. Múltkor szegény Illéskén megint átsöpört egy két napos köhögős nyavalya. Miközben megadóan hányt a kezemben tartott fürdőlepedőbe, a szeme sarkából figyelemmel kísérte A Mesét és két hányás között pont annyi szünetet tartott, hogy együtt tudja mondani kedvenc versenyautójával, hogy "én, a sebesség". Csemeténk esti teájának viszontlátása nem a legvidámabb dolog a világon de nem bírtam ki röhögés nélkül...Hasonlóképpen szórakoztató, mikor Ágoston kikönyörgi az Apa tusfürdőjével való zuhanyzást, majd utána egérhangon megkérdezi: "Most már férfias illatom van?" Hát, imigyen telnek izzasztó hétköznapjaink és még előttünk az egész nyár...kecsáááo!
