Mintha csak tegnap lett volna...nemrég még Ágostont próbáltam ugyanilyen elánnal leszoktatni a pelenkáról, mint most Illéskét, hogy immár kevesebb mint több hónap múlva kisebbik gyermekem is tökéletesen készen álljon az óvodás létre...
Mintha csak ma lett volna...hogy Ágoston megszületése után sokáig furcsának éreztem, hogy az embereken van ruha...2008. március hetedikén, ebéd, azaz dél után fél órával, először meglátva első fiamat a paradicsomi állapot és a természetes mezítelenség fogalma hosszú időre belém ivódott. Nyilván innentől kezdve nem kezdtem pucéran járni az utcán és a gyerekemet is tisztességesen felöltöztettem de a szembesülés a ténnyel, miszerint mindannyian csupaszon és védtelenül jövünk a világra, mélyen megérintett...Ugyan másodszülött bébim, Illés sem tornadresszben vagy nagykabátban jött a világra (mily meglepő, nem?) de az ő születése már kevésbé vetett fel bennem világmegváltó megállapításokat.
A minket körülvevő materiális világon is meglátszik, milyen őrületes tempóban nőnek gyermekeink. Már jó ideje nincs szükségünk hangedlire (miiiicsooodaaa??....hangedli egyenlő rékli, előke, szakállka satöbbi) különböző ízesítésű híg állagú kásákra, miniágyneműkre, Ágostonnál cumira, pelenkára, dudlisüvegre...ahogy nőnek, alakul át az életünk...
Ágoston tanítgatja, tesztelgeti öccsét: tegnap este , számra tapasztott kézzel, nehogy kuncogásommal megzavarjam őket, kihallgattam egy "kihallgatást": (Á-Gosti, I-Illéske)
Á: Na, Illés, mi ez?
I: Eeez BIKA!
Á: Neeem, Illés, neem, ez csak olyan mint a bika, csak nem jut eszembe a neve...nnnna, Illés, ez mi?
I: Eeeez KíGYÓ!
Á: Jól van Illés, ügyes vagy, ez kígyó! És ez mi?
I: Eeeeez....eeeeeeeeeeez.....
Á: Megmondom neked. Ez egy sas. Jó?
Szóval, ilyen párbeszédeket bármeddig el bírnék hallgatni. Egyébként a bika, ami nem is bika, csak olyan mint a bika, az egy gnú volt...vagy egy jak...
Mintha csak ma lett volna, hogy Gosti Gömbölyű mellet gubbasztott a kiságyban és részleteket idézett fel a Kisvakondból. Gömbölyű hason, halacska-pózban, tátott szájjal hallgatta. Itt-ott oldalra fordítva letette a fejét, néhány másodpercig pihentette a nyakát, hogy aztán újult erővel folytathassa a koncentrálást. Pedig ezekben az időkben Gosti még kicsit rettegett is a Kisvakond egyes részeitől, pl. az elefántos, meg a rókás epizódoktól. Olyankor elbújt valahová de úgy, hogy közben azért lássa, hogyan zárják ketrecbe a sünit, hogyan röhög a róka, vicsorog és bömböl az oroszlán vagy ijesztget a festékkel leöntött vakond...
Mintha csak ma lett volna....
" Gömbölyű egy szivacs-aligátorral küszködik, Gosti Szezám-utcát néz (Elmo Dorothy-val az aranyhallal beszélget az orrokról). El kell rohannom a WC-re. Mire visszaérek, a kép nagyjából változatlan: az aligátor nyiszorog Gömbölyű ínye alatt, Elmo egy éjjeliszekrénnyel beszélget. Gostinak nem fogadnak szót a legók. Földhöz vagdossa. Először a legót aztán magát. Elkobzom tőle. Talál is magának más játékot. Lufihurkát. Hurkalufit. Sikerült belőle egy suta kis virágot kreálnom. Anyaként sokmindenben felfejlődtem (mesemondás, xilofonozás, játékautó kerék- reparálás, kiskorú konfliktuskezelés...) de lufibohócnak még úgy érzem, elég rutintalan vagyok. Kijött a herpeszem is. Ez az! Hadd fájjon az evés is! Gömbölyű közben elmarta magának a lufivirágot...ez jobban nyiszorog, mint az aligátor..."
...így élünk...az aligátornyűvő kisbabából lassan...gyorsan óvodás kisfiú lesz...az óvodás kisfiúból pedig óvodás nagyfiú (Ágoston kizárólag ezt a terminusz technikuszt tartja rá alkalmazandónak)...S hogy maradjunk a szentimentalitásnál, íme, 5 év után egy közös családi fotó, mindannyiunkról, véletlenül, a Szépasszony (ami nem Szépasszonyok!) völgyében készült három...napja...
