Konnektorbüfé

Nos, a konnektorbüfé egy...egy...dolog, létezése autókhoz, sínpárokhoz, kipufogókhoz és Ágostonhoz köthető; ő ugyanis megmagyarázta az új szóösszetételen kacarászó anyukájának, hogy mi az...de olyan bonyolult, hogy hagyom magamban érlelődni, míg jelentését megfejtem, addig meg mesélek inkább a Sajtkengurukról...
Egy szombat reggel: Ágoston és Illés oroszlánra vadásznak, színesceruzával (az a lámpa) a szájukban settenkednek ki a szobájukból; mielőtt egészben lenyelnék az "oroszlánlámpájukat", elveszem tőlük és szépen kérem őket, keressenek valami nagyobbat...mármint nem az oroszlánnál nagyobbat, hanem a lámpa-ceruzánál... Befutnak a kikapcsolt számítógéphez, elhelyezkednek a tök sötét képernyő előtt; Illés kezeli a billenytűzetet, Ágoston a változatlanul bekapcsolatlan, tök sötét képernyőt pásztázza a szemével, fellelhető medvenyomok után, nem kevés sikerrel, ugyanis azonnal találnak is. Visszarohannak "terepre" (nappali), ahol épp szól a zene; Illés elkezd rá "riszálni", Gosti azonban csendre inti, nehogy elzavarják a vadat. Én épp kapóra jövök, vesztemre a fotelban pihenek, mint potenciális vad, megkérnek, hogy ordítsak egyet: viszonylag hangosan, meglehetősen medvésen ordítok egy nagyot, a "vadászok" boldogan, fejvesztve elmenekülnek (ennél sokkal félelmetesebb volt, mikor Ágoston múltkor csak azután indította be a DVD-lejátszót, mielőtt teljesen felcsavarta a hangerőt; a konyhában voltam épp de a  Kétbalkezesek-hangrobbanás és a felém rohanó riadt, bőgő Ágoston-látvány után még kb. 15 percig remegtem.) Valahonnan előkerül egy agyontapasztott gyurmagolyó, (olyan tipikus "tapasztott-szürke", ami az összes gyurmaszín kvintesszenciája) Illés a gatyaszárába pottyantja, megvan a telefon. Most találták meg a Sajtkenguru- nyomokat; fényképezőgépet kreálnak gyorsan legóból, hogy dokumentálhassák a friss felfedezést. Úgy látszik, az előbbi ordításom nem volt nagyon elrettentő, mert bizalmi státuszba kerültem: "Medve, csinálsz rólam egy fényképet?"

A szafari ezen a ponton véget ért, jobban mondva folyamatosan átcsapott -a sajtkengurunyom-vadászatnál intenzívebb szülői kontrollt igénylő- legyimentő leikopterezésbe (értsd.: hegyimentő helikopterezés) és vonatsínekkel való nindzsakardozásba... És Langschadl-éknál sikeresen beindult egy újabb "nyugis" nap...

"Fölgyeim és uraim: Bemutatjuk az anyukámat!"

...a mondat Illéske szájából származik; keltezés: tegnap, mikrofon: egy piros nyelű kalapács...
Idén -ki tudja, mi ütött belém- már január hetedikén ledíszítettem (vagy hogy mondják helyesen? Van erre külön szó? Szétszedtem? Leszedtem? Lekaptam? Szétkaptam? Na mindegy...) a karácsonyfát. Huszonhét éves vagyok. Huszonhét karácsonyfa. Hogy is mondjam: életem eddigi karácsonyfa- szétszedései nem tartoztak éppen a kedvenc és emlékezetes pillanataim közé. Akár én csináltam, akár más. Mert "jaj, már úgy megszoktuk, hagyjuk még egy kicsit" meg "nem is potyog még annyira" és "idén igazán olyan szép". A három "macskakörmös" mondat gyűjtőneve: ÜRÜGY. Mert nincs kedvünk, nem akaródzik... Feldíszíteni egy élmény, egy mézacskalács- és fenyőillatú álom, egy csoda megszületése...huszonhetedszer is... De leszedni ki fogja? Na ki? Hát, a nő... Mint nőnek és anyukának...mint anyukának és nőnek... nekem sem tartozik a legkedvencebb elfoglaltságaim közé a szép kis fenyőfa díszeitől való megfosztása. Amiért most írok és amiért így kezdtem, ahogy: idén a karácsonyfa- ledíszítés egy külön attrakció és különleges élmény volt nálunk. Gyermekeim - hogy magamat ismételjem: ki tudja, mi ütött beléjük - egy rögtönzött kultúrműsorral örvendeztettek meg, miután közösen lecsupaszítottuk kedves örökzöldünket. Ágoston kezdte a műsort. Fellépett a fenyőfa mellett álló asztalkára és felkonferálta Illést: "Hölgyeim és uraim, következik a színpadon Illés gitáros!" És megjelent Illés, a fehér ukuleléjével, előadva a következő, jól ismert dalt (kissé újraértelmezve): "Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült- e már a karácsony?"

A viharos taps, ováció övezte produkció után Ágoston következett egy tánc-etüddel, jégzacsóval a kezén (mert előtte beütötte valahova és nagyon fájt neki és a jégzacskó mindenre jó, ó-ó-ó)

A tánc-kreatúra is nagy sikert aratott, ám ezután következett csak az igazi "Langschadl Brothers karácsonyutó-gála", egy frenetikus, közös gitárvirtuózkodás,

ami természetesen verekedésbe és veszekedésbe torkollott (kié legyen az ukulele és kié a kinyúvvadt elemes piros elektromos gitár)... Mivel a dolgoknak mindig kell, hogy legyen eleje és vége, most is megoldottuk... Megköszönve a kedves közreműködést, elkoboztam a gitárokat és a színpad pár pillanaton belül átalakult sátorrá, ahol békésen megfér két ekkora szupersztár...

Dagálytérkép

Kétezer-tizenhárom- egy új év bejegyzése. Nulla egy, nulla kettő... Érdekes... egyelőre nem sok minden változott: ide mindig olyankor (pontosabban azután) írok, mikor a gyerekeim pattanásig feszítik nálam a húrt; mikor minden lehetséges dolgot elkövetnek, amit anyailag nehéz a "belülről szétrobbanás és sírhatnék és elegem van"-érzés nélkül megélni és elsimítani (mert muszáj elsimítani, rendet tenni a lelkecskékben és a lehető legkevesebbet rájuk zúdítani a bennem ilyenkor végbemenő idegrendszeri vulkánkitörésből.) Viszont egy, a fentihez hasonló többszörösen összetett mondat leírása- főleg, ha híven tükrözi az esténk hangulatát- tökéletesen megfelelő gyógyír lehet bajaim kezelésére... No meg ha az ember lányának a legidegőrlőbb szituáció (Gosti és Illés verekedése egy sárga műanyag fogón) közepette is megvan a megfelelő lélekjelenléte a helyzetet megörökítő népdal megkreálására, miszerint: "Kidobtam én a fogót az ablakon..." Mert kidobtam. Volt sírás. Rívás. Földön fetrengés. Számonkérés. Karácsony előtt két nappal repült a sárga fogó. Szép ívet írt le a gyerekszoba és a virágoskert között. Átrepült velünk az új évbe. Okulásul és tanítólag, egy dac-és dühmentes 2013 reményében. Kívánom, hogy továbbra is tudjunk egymásnak nagyon örülni...hogy mindig tudjuk egymást szívből szeretni...hogy emlékezzünk: a testvéri békesség többet ér, mint egy szar műanyag fogó...hogy sokat nevessünk...hogy tudjak "origami-hajtogatni" "zöld, duplakéményű hajót is, aminek két füstölője van", mert Ők úgy akarják (és egyelőre sajnos csak csákót tudok, úgy hogy közben megfeszül az összes szemgolyóm a koncentrálástól)...hogy ebben az új esztendőben is elkapjunk

és ilyen:	ilyen:
és sok ilyen pillanatot:

...hogy jusson minden napra (legalább) egy mese, egy poén (Én: Illés, van rajtad szlipi? Illés: Niiiincs. Én: Akkor mi van rajtad? Illés: Fenék.) Hogy örüljünk ha hancúroznak, hangosan harmonikáznak és örömmel habzsolják, amit főztünk. Hogy az embereknek azon fajtájához legyünk képesek tartozni, akik megértik, mit mond Donald-kacsa. Hogy Illéshez hasonlóan, vad metál stílusban, ukulele-kísérettel, dalba öntve tudjuk interpretálni a "Mikiegér"-szót ("Mikiegér, Mikiegéééér, Mikiiiiiegééééér!")

...És ha kérdésünk van a dagálytérképekkel kapcsolatban, forduljunk bizalommal Ágostonhoz (lévén szó szókincsének legújabb eleméről) Minden széppel és jóval megáldott új esztendőt Mindenkinek!