Baribéka Zölgyepen

Van ebben az őszben valami. Van abban valami, hogy mindig akkor írok, ha már nagyon legyepálva érzem magam. Lehet, hogy utoljára februárban éreztem magam nagyon legyepálva? Biztos nem. Azóta is sokszor. Verekedő gyerekektől. A fürdőszobában spontán és a tudtom nélkül berendezett hajszalontól (hajra felvitt anyagok: hónaljdezodor, lábkrém, hajfixáló hab, arclemosó). Autóban ordibálástól, hangos énekléstől (egy kivétellel, mikor útitársunk Mangó, a levéltetű színű rovar volt, aki 20 kilométeren át lefoglalta a fiúkat. Míg el nem veszett...) A gyerekszobában honoló brutális, ordenáré, szemétdomb-bordeltől. Kevésbé erős idegzetűek a blogbejegyzés olvasását a következő "bifór-after-fotók" tenyérrel való letakarása után folytassák: 

Ha jobban meggondolom, július akárhányadikán sem lehetett minden tökéletes, mert ilyesmik futottak át az agyamon: "Baribéka Zölgyepen...akár a kedvenc örmény focistám is lehetne, akinek megfelelő mennyiségű szotyi és ropi kíséretében önkívületi állapotban szurkolnék estéről estére, mert ugye vébé van, meg foci van, meg nyár van, meg önkívület van, csak örmények nincsenek (mármint per pillanat focistaként Brazilhonban) meg nincsen megfelelő mennyiségű szotyim és ropim sem, Baribéka meg biztos valahol a Bahamákon szürcsöli a bladimérijét... Egyébként is: szotyi, ropi meg foci nélkül is bégtem vagyis bőgtem az utóbbi időben eleget ingoványos anyai szívem, óvodától búcsúzó Ágoston gyerekem és Zengő ABC-t recitáló Illés ürügyén. Erre edződni kell. Ez kemény műfaj. Hiába mondogattam magamnak a "...könnyes szemmel visszanézünk kedves óvódánkra..." meg a "...harangvirág, pipacs, rózsa..." közben, hogy: "Ugyan már, ezen nem fogunk sírni, ne már, kibírjuk, ne is figyeljodasenkisebőg"- nem-si-ke-rült-gyen-gusz-va-gyok! Bedurrantak a könnycsatornák. Óhatatlanul. Ettől már nem tudok szabadulni, ez a mamisággal jár: rezgő kocsonyaszerű leszek ilyen helyeken. Nem is olyan sok évvel ezelőtt én ilyen szituációkban még röhögtem magamban belülről. Másokon ("Te jó ég. Ez csak egy ovis ballagás. Mit kell rajta bőgni? Nem az űrbe lövik fel őket 70 évre, csak iskolába mennek!") Aztán megszülettek a fiaim és püff neki: Üdv, Kocsonyamami! "Aranyalma ághegyen, Bari bég a zöld gyepen, Cirmos cica egerész, Csengős csikó heverész..." Ééééés Baribééka ügyesen cselez, már a tizenhatoson belül éééés céloz, lőő ééés góóóóóóóóóóól góóóóól!!! Mindig betalál... Mikor "Dongó darázs döngicsél, Esik eső, fúj a szél..."-el facsargatják a lelkemet, bezzeg nem jut eszembe Illés tejfürdőzése (kb. 1 liter tejet locsolt ki a konyha közepén- csak önteni akart magának- majdnem rosszul lettem). Ezúton üzenem minden anyukának, ha tökéletes fürdőszobai játékot szeretnének gyermeküknek, vásároljanak gumikesztyűt. Méret és szín nem számít. Az enyémek kb. másfél hónapja nyüstölnek egy párat (teljesen jó, mindenkinek jut 1-1). Igaz, be kell szereznem egy újat: Ágoston a sajátját tegnap belehajította a WC-be."

Éjszaka van. Negyed egy körül. Szeptember másodikát írunk. Reggel nagyon nehéz lesz felkelni. Tudom. Hétköznapokon, amikor időre kelünk, be vannak bábozódva. Olyan puhán, aranyosan és mélyen alszanak, mikor keltjük őket. Hétvégéken már hét előtt az ágyunknál állnak: "Ma van ovi?" Szinte alig hangzik el a "Nincs"- válasz, már kezdődik a vagdalózás, harc, mesekövetelés, panaszáradat ("Anyu, az elektromember becsukta a kezem az ajtóba!"és hasonlók). Reggel megint valami új kezdődik. Kíváncsi vagyok és izgatott. Mert nemsokára Ágoston már maga is el tudja majd olvasni Baribéka leveleit a Bahamákról...