Egyébként azonkívül, hogy jócskán lefárasztjuk egymást a nyár folyamán is, vannak egészen idilli pillanataink ; idén megreszkíroztunk egy kis közös kirándulást is, ahol megtanulták, hogy kell nem ordítozni arborétumban, nem rettegni hínártól, lovaktól, kutyusoktól, nem mondani azt hogy "még bírom" akkor is ha már lila szájjal belefagytam a vízbe és sok más egyéb okos dolgot, amit jövőre már biztosan tökéletesen a kis fejükbe vésnek, szüleik legnagyobb örömére, fetrengésmentesebb éjszakák és energiakímélőbb nappalok szép reményében...
Idilli pillanatok...mint például a palacsintasütés...10 év múlva biztos szuper közös szórakozás lesz, viszont még ott tartunk, hogy én sütök, ők játszanak (játszás = autókerék-kioperálás, verekedés, bőgés, futkározás, bordelgyártás, visítás, zörgés). Szóval sütök és "problémamegoldok". Mert vannak problémák. Például Illés nagyon bőgött (ezt mostanában szokta is mondani: "nagyon bőgök, nagyon bőgök") és jött, hogy segítsek, mert nem tudta belepasszírozni
EZT a fűrészt... ....EBBE az autóba....
Nem, nem vagyok gonosz anya de sajnos meg sem próbáltam...ugyanis ebben a pillanatban konstatáltam, hogy újabb dologgal bővült az "amit még az anyukák sem tudnak" tárháza...
 | |||
...de mivel Illés bizonyosan "mindenbe mindent megpróbálni
benyomírozni"-korszakát éli, nem adta fel és a képen látható kígyót
egész nagy sikerrel beapplikálta a képen látható garázsba...
Ágoston fiamnak is vannak mostanában különös kérései. A következő párbeszéd hangzott el köztünk a minap (Á-Ágoston, É-én, azaz anya)
Á: "Anya, nyald meg a könyököm."
É: "Miért?"
Á: "Mert száraz."
Ha teszem azt gekkók, vagy majmok lennénk, rögtön a leírtak szerint cselekedtem volna... Ágoston baját végül babaolajjal orvosoltam.
