Virágéknál... a világ... Meg a rántott béka.

2012.május 22.
Mostanában nem volt sok erőm írni. Most sincs de már legalább akaródzik. Nem tudom...tavaszi "sablonfáradtság" vagy az állandó “bébiőrzés”? Az utóbbi annyira intenzív, akciódús, hangos és embertpróbáló, hogy azt hiszem ennek a számlájára írhatom (remélem csak ideig-óráig tartó) “totális legyepáltságomat”. Nem mintha nem lennék Velük boldog és vidám, mert egyébként igen és nagyon; ennek bizonyítékául íme egy aktuális fotó, melyen engem az én első, saját két kezemmel készített, igazi és ehető kuglófom képvisel (balról jobbra: Ágoston, kuglóf, Illés).

Azóta, hogy utoljára írtam, többek között megbuktam kisállattartásból... Frissen vásárolt háziállataink kiugráltak az akváriumból (az első áldozatot Ágoston fedezte fel reggel oviba menet: “Anyaanyaanya,itt van a hal a nappaliban!”) A Hal vélhetőleg már az éjszakát a padlón töltötte... A másik is így nyúlt ki szegény...még nevük sem volt...Aztán vettem egy darab halat, aki -azon kívül, hogy képes volt hangosan ropogtatni a halkaját- szintén kiugrott de nagyobb testű lévén “zajt” csapott a vergődésével, úgyhogy még időben visszadobtam a helyére és letakartam egy versanyautós kifestővel. HALáláig különösebb problémák nélkül zajlottak békés, eseménytelen “halköznapjai”, mígnem elérte őt a végzet Ágoston személyében- felügyelet nélküli túltáplálás vetett véget gyenge életének... Illés így fogalmazta meg halunk halálát: “bedögölött”. (most eszembe jutott egy régi sztori... még alapiskolában rövid fogalmazást kellet írnunk a háziállatainkról. Én ezt írtam: “Sokat játszom a kutyámmal és a halaimmal”...szerintem minden itt kezdődött...) S ha már Illés szóba került... felfedeztem egy új tevékenységét: 2 kosárlabdát görget a földön és ezt mondogatja folyamatosan :”Hómembert építek”. Aztán az egyik labdát a másikra teszi és akkor van kész...egyszóval: hóemberépítés módszertana kipipálva. Nagy a csönd, most alszik. Elaludt a földön, gumicsizmában, egy Detroit-Miami kosármeccsen, 59- 73-as állásnál. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy az a perverziónk, hogy a gyerekkel rajzfilmek helyett 4 évvel ezelőtti sportközvetítéseket nézetünk, mindenki megnyutatására közlöm: ő kéri, hogy a “labdábácsikat” tegyük be. Mikor aztán Ágoston megjön az oviból, elkezdődik a véget nem érő vita, hogy Maxikutya, Kisvakond vagy Shaquille O'Neal kerüljön-e a lejátszóba...

 

vs.

2010.június 1.
Hihetetlen de igaz: alszanak. Napközben(!) Ezek ,a néha hosszú percek, ideális esetben órák arra teremttettek, hogy a gyerekekhez hasonlóan én is “sunnyak” egy rövidet, vagy csak egyszerűen “semmitsecsináljak” egy kicsit. Annyira vártam már ezt az állapotot de most szabályosan unatkozom. Bezzeg mikor ébren vannak, millió egy tervem van, mit kéne és mit szeretnék csinálni ha végre aludnának. Kinn zuhogó eső, novemberi félhomály. Június elseje, gyermeknap van. Ma legfeljebb azoknak a lurkóknak szerveznek szabadtéri programot, akik “extrém időjárási feltételeket elviselő és túlélő olimpikonok” akarnak lenni majd nagykorukban. Mi minden esetre maradunk a kockavár-hurka,krumpli- hintaló-meleg szoba- kombináció mellett. Még mindig tart a nagy alvás... Kicsit betegesek is a héten, természetesen mind a ketten.  Olyan még véletlenül sincs, hogy csak az egyikük esik bele valami nyavalyába, egyedül. Már rájöttem: teljesen felesleges óvintézkedéseket tennem annak érdekében, hogy ne kapják el egymástól az elkaphatót. Gosti és Gömbölyű a legkörültekintőbb anyai óvatosságot is képes mesterien kijátszani (közös rágókahasználat, egymásra tüsszentés, kozmikus gyorsasággal elkövetett puszi...)
A gyerekszobából itt-ott kiszűrődik egy-egy köhhintés, Gömbölyű tüsszentett párat de egyébként békésen, kisimult ábrázattal szunyókálnak. Gyorsan elszaladok a lakás egy távolabbi pontjába tüsszenteni, mert felébreszteni azért mégsem akarom őket. Már az én torkom is reszel, mint a “ménkű”. Általában elfelejtek inni napközben, most viszont kifejezetten nagy örömmel döntöm magamba literszámra a meleg teát. Előbb, mikor bementem megnézni őket, Gosti cumi nélkül aludt. Most ugyanabban a pózban fekszik, csakhogy cumival a szájában. Paranormális tevékenység vagy tökélyre fejlesztett dudli-visszarakási képesség (gyakorlás ébren, gyakorlat alkalmazása álomban)? Egészen elpilledtem a teától. Meglehet, hogy bebújok kicsit az ágyba. Csak úgy ruhástól. Csak egy kicsit. Tényleg csak egy kicsit. Csak...csak...